A jelenkori társadalmakban erősödő teljesítmény-centrikusság, a versenyszellem számos embert, egyént állít nehéz helyzetek elé. A szociális, kulturális, testi, egészségi hátrányokkal induló családok, személyek, gyerekek, mintegy lecsúszó spirálba kerülnek az évek során, egyre nagyobb deficitet mutatnak a sikeres megküzdésben, társadalmi vérkeringésbe való bekapcsolódásban. A legszembeötlőbb hátrányok a munkaerő-piaci versenyekben mutatkoznak, nem véletlenül, hiszen itt érvényesül a leginkább a teljesítményelv, a versenyszellem. A munkaerő-piaci hátrányok nem csak kisebb gazdasági lehetőségeket jelentenek, hanem az azzal járó társadalmi megbecsülés, szociális kapcsolati lehetőségek, önbecsülés csökkenése is rombolja az érintettek általános életérzéseit, pszichoszociális fejlődését. A munkaerő-piacból való kimaradás nem csak az egyének számára jelent életkrízist, hanem a társadalomra is többlet terhet ró, társadalmi szolidaritást, kohéziót csökkenti, lerombolja.

Nem véletlen, hogy ma az egyik legfontosabb társadalmi feladat a foglalkoztatás, az emberek munkavégző képességének megőrzése, fejlesztése, hasznos munkavégzésben tartása. A hátrányos helyzetű embereket -sajátos helyzetük és fejlődésük miatt is- szokványos munkaerő-piaci szolgáltatásokkal nem képesek kívánt mértékben még nálunk szerencsésebb gazdaságokban, társadalmakban sem a munkaerő-piacra visszajuttatni, és eredményesen foglalkoztatni. A szociális munka mindig is a hátrányos emberek, egyének boldogulását, társadalmi eséyegyenlőségét, szociális biztonságát, életminőségeit hivatott megvédeni, segíteni. A munkaerő-piaci integráció (reintegráció) egyre fontosabb célkitűzésévé válik a szociális munkának, meglévő, ill. új segítő módszereket próbál a szakma alkalmazni annak reményében, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben lévő rétegek számára is eredményesen legyenek képesek segítséget nyújtani a munkaerő-piaci versenyben való helyt álláshoz, elősegítve ezzel az egyén fejlődésképes életútját.