A diszkrimináció tilalma az ENSZ jogrendszerében:

Az ENSZ alapokmánya és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata már rögzíti a diszkrimináció tilalmát. A Polgári és a Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976. évi 8.tvr.)II. rész 2.cikk. 1.pontja az egyeságokmányban elismert jogok tekintetében tilt minden megkülönböztetést faj, szín, nem, nyelv, vallás, politika, vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet alapján.

A 26. cikk szerint:

”A törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre. Erre tekintettel a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell, és minden személy számára hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen, mint amilyen a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai , vagy egyéb vélemény, nemzeti, vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy más helyzet alapján történő megkülönböztetés.”

Az ENSZ alapokmányában és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megfogalmazott jogokat a nemzetközi szervezet külön egyezményekbe is belefoglalta azokon a területeken, amelyekben különösen jellemző és tömeges a hátrányos megkülönböztetés. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése már 1963-ban nyilatkozatot adott ki a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről, majd 1965- ben nemzetközi egyezményt fogadott el ugyanebben a tárgyban,mely Magyarországon 1969. évi 8. tvr- tel hirdette ki. Az egyezmény abban a meggyőződésben született

„hogy a faji megkülönböztetésen alapuló felsőbbrendűségű elv tudományos szempontból hamis, erkölcsi szempontból elítélendő, társadalmi szempontból igazságtalan és veszélyes, és hogy a faji megkülönböztetésnek sehol semmiféle- sem elméleti, sem gyakorlati- igazolása nem lehetséges.”

Az egyezmény 1. cikke nemzetközi jogi dokumentumban elsőként tett kísérletet a faji megkülönböztetés definiálására. Eszerint ez a kifejezés

„ minden olyan különbségtételt, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést jelent, amelynek alapja a faj, a szín, a leszármazás, a nemzetiségi, vagy etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális téren vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és alapvető szabadságok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának megsemmisítése vagy csorbítása.”

A definícióban tehát három tényező együttes megléte érdemel figyelmet: az „elkövetési magatartás”( különbségtétel, kizárás, megszorítás, előnyben részesítés), a megkülönböztetés alapja( faj, szín, leszármazás, nemzeti vagy etnikai származás), továbbá a megkülönböztetés célja vagy eredménye az emberi jogok megsemmisítése vagy csorbítása).

Érdemes kitérni az 1950-ben Rómában az Emberi Jogok Európai Egyezménye, pontos nevén „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről”-re. Az európai egyezmény 14. cikke fogalmazza meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mely átvette az Egyetemes Nyilatkozat tiltó listáját, kiegészítve a „Nemzeti kisebbséghez tartozás” alapján történő megkülönböztetés tilalmával. Azonban fontos megemlíteni, hogy nem minden különbségtétel minősül (tiltott) diszkriminációnak. A megkülönböztetés olyan tiltott különbségtételt jelent, amely nem felel meg az indokolhatóság (ésszerűség, tárgyilagosság, arányosság) tartalmi követelményeinek. A 14. cikkben foglaltakban a diszkrimináció tilalmának nincs önálló létezése, az egyezményekben szereplő emberi jogokhoz képest járulékos jellegű. Ugyanakkor autonóm jelentése is van abban az értelemben, hogy akkor is alkalmazásra kerülhet, ha más jogot önmagában nem sértettek meg, de e joggal élés kapcsán diszkriminációt alkalmaztak.