Tapasztalataink alapján a közepes és nagy foglalkoztatóknál az alábbi problémák jelennek meg:

- romák esetében a munkaerőfelvételnél megnyilvánuló diszkrimináció magas szintű;

-az alkalmazásnál a munkabérek, a jövedelmek, juttatások, a képzés, a továbbképzés és egyéb ösztönzések meghatározásánál megjelenik a gender-diszkrimináció a női munkavállalók hátrányára;

-kicsi az ún. családbarát munkahelyek aránya;

-bizonyos foglalkoztatóknál a munkaerőfelvételnél a gyermekes anyukák hátránnyal nézhetnek szembe;

-az ún. „senior” korú, 50 éven felüli munkavállalók elhelyezkedési esélyei a megyében minimálisak;

-a fogyatékkal élők esetében is magas a diszkriminációs szint;

- mint speciális jelenség, megyénkben megfigyelhető a „szociális” alapú diszkrimináció = a nagyon szegény, elesett vagy éppen hajléktalan emberek elhelyezkedési esélyei is minimálisak;

-a munkaerőfelvételnél a hátrányos helyzetű csoportok kiszűrésére megjelennek bizonyos „trükkös” nem közvetlenül diszkriminatív, de eredményét tekintve diszkriminatív feltételek is;

-a munkavállalók, vagy a foglalkoztatásban diszkriminált csoportok tájékozatlanok az őket ért sérelmek megelőzése, kezelése, jogorvoslata tekintetében, nincsenek ezzel kapcsolatos megküzdési stratégiáik;

- a munkáltatók körében is alacsony szintű az esélyegyenlőségi direktívák alkalmazására, a vonatkozó jogszabályok megismerésére és aktív megvalósítására irányuló szándék;

- nem terjedtek el ennek megfelelően a diszkriminációt feloldó vállalati humán stratégiák, esélyegyenlőségi tervek;

-a munkahelyi diszkriminációban érintett munkavállalók az állás elvesztése miatti félelmük miatt nem mernek a hatóságokhoz vagy a sajtóhoz fordulni hátrányos megkülönböztetés esetén;

-ezért a közvélemény nem értesül a diszkriminációs esetekről, alacsony az ezzel kapcsolatos tájékozottság;

-a vállalati, az önkormányzati-alkalmazotti szférában nem terjedtek el azok a szervezetfejlesztési-önsegítő módszerek, képzések, amelyek enyhítik és kiszűrik a diszkriminációs eseteket;

-a fejlesztési projektekben kevés hangsúlyt fektetnek az esélyegyenlőség, mint horizontális alapelv érvényesítésére.

Ehhez jön még hozzá, hogy a témakörben érdekelt intézmények, szervezetek működésében nincsen összhang, nincsenek közös egyeztetések, fejlesztések, programok, csak parciális kezdeményezések, csekély hatókörű  programok.