A rendszerváltoztatás idején tömegével kerültek utcára a szocialista nehéziparban foglalkoztatottak, az alacsony iskolai végzettségűek, a szakképzetlenek.

A rendszerváltoztatás igazán nagy vesztesei a cigányok, akik szinte kivétel nélkül munkanélkülivé váltak ebben az időszakban. Gyakorlatilag a teljes foglalkoztatottság állapotából a teljes munkanélküliség alakult ki. Hiszen az állami lakásépítés megszüntetése, a gyárak és bányák bezárása, a keleti piacok elvesztése, a mezőgazdaság szétzilálódása, a munkásszállók megszüntetése mind együtt járt az aluliskolázottak, szakmunkások munkanélkülivé válásával.

Munkahelyük megszűnésével elvesztették a jövedelmüket, családfenntartó képességüket, társadalmi presztízsüket. Képzetlenségük következtében hamar visszasüllyedtek az évtizedekkel korábbi szintre. Mindemellett egyre inkább felerősödött a diszkrimináció az oktatás és a foglalkoztatás terén. Ugyanakkor ebben az időben figyelhető meg a cigányság politikai szerepvállalása, illetve önszerveződésének kibontakozása. A rendszerváltás után az első parlamenti ciklusban az országgyűlésben a képviselők között 3, cigány származását nyíltan felvállaló roma képviselő volt.