A tranzitfoglalkoztatási projektek – az Európai Unió Tanácsa által elfogadott foglalkoztatási irányvonalhoz szervesen illeszkedve – a munkaerő-piacon leginkább hátrányos helyzetű, általában fiatal munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítását, munkaerő-piacai (re)integrációjuk elősegítését szolgálják.

A projektek résztvevői

•legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező munkanélküliek;

•középfokú végzettségű, legalább egy évig regisztrált munkanélküliek, ha pályakorrekciójuk indokolt;

•legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező vagy középfokú végzettségű, de pályakorrekcióra szoruló – gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló (vagy onnan kikerült), gyógyult (vagy gyógyulófélben lévő) szenvedélybeteg, hajléktalan, pártfogói felügyelet alatt álló, szabadságvesztésre ítélt (vagy onnan szabadult), valamilyen okból veszélyeztetett (fiatal) – munkanélküliek lehetnek.

A tranzitfoglalkoztatási projektek olyan, a foglalkoztatással szerves egységben megvalósított, iskolarendszeren kívüli, OKJ-s szakképesítést nyújtó képzést megvalósító projektek, amelyeket alaposan előkészített kiválasztás után pályaorientáció, felzárkóztatás vagy ismeret-felújítás, motiválás előz meg és kísér, a foglalkoztatottak egyéni pszichoszociális problémáinak megoldását segítő folyamatos szolgáltatás(ok) egészít(enek) ki, a projektből kilépők elhelyez(ked)ése követ, végül nyomon követésük, utógondozásuk zár le.

2005-ig a tranzit programokat többnyire az OFA támogatásával, illetve PHARE támogatással bonyolították le. 2005 után a projektek átkerültek a HEFOP prioritásai közé, illetve 2007-től a TÁMOP keretében van lehetőség a tranzitprogramokhoz hasonló képzési-foglalkoztatási projektek működtetésére forrásokat szerezni.

A tranzitprogramok tapasztalatait 1999-ben Györgyi Zoltán és Mártonfy György tanulmányban foglalta össze, értékelve az addigi projektek eredményeit.

A szerzők szerint a hátrányos rétegek integrálása a munka világába még mindig megoldatlan Magyarországon. A munkaügyi központok ugyan megszervezik az oktatást és a képzést, de kevésbé segítenek az elhelyezkedésben, nem is beszélve a pszichológiai-mentális "mankókról", amelyekre a hátrányos helyzetűeknek nagy szükségük van. A résztvevők kiválasztása a program sikerének egyik legfontosabb eleme volt. Kiderült, hogy az előtanulmányoknál is fontosabb a motiváció, az elszántság, hogy az illető minden erejével ki akarjon kerülni jelenlegi helyzetéből.

A résztvevők három csoportra oszthatók. A huszonévesek 30 százalékának volt szakmunkás végzettsége, s körülbelül ilyen arányban voltak, akik évismétlésre kényszerültek az általános iskolában. A tapasztalat azt mutatja, hogy a "bukottak" általában minden téren reménytelen helyzetbe kerülnek. Az ennél idősebb, harmincas korosztálynál az a gond, hogy az eltelt időben erősen leépült, már elfelejtett tanulni. A "tranzitokban" nagyobb arányban vettek részt a férfiak, mint a nők, de az arány javult. A férfiak közül a fiatalabbak és rugalmasabbak vállalták a részvétellel járó nehézségeket, például a bejárást, utazást távolabbi területekről. Magas volt azok aránya, ahol mindkét szülő rokkantnyugdíjas vagy munkanélküli, tehát nem volt pozitív minta előttük. Anyagilag is támogatásra szorultak, mert e nélkül nem engedhették volna meg maguknak a részvétel "luxusát".

A program eredményességét bizonyítja, hogy a résztvevők túlnyomó többsége egy hónapon belül elhelyezkedett.Negyedrészük a projekt biztosította belső, "védett" munkahelyen, 44 százalékuk a külső munkaerőpiacon, a saját szakmájában. Háromnegyed részük szakmunkásként, egynegyedük segédmunkásként ma is dolgozik. Kis szépséghiba, hogy sokan munkaszerződés nélkül, a fekete- vagy szürkegazdaságban találtak munkát, de ez a magyar viszonyok ismeretében nem tekinthető kivételesnek. A projektek vezetői szerint tartósan kétharmad részük, a roma résztvevők 42 százaléka maradhat meg a munkaerő- piacon. A program pozitív hozadéka még, hogy a fiatalok "megtanultak" tanulni, sokuknak vannak továbbtanulási tervei. 15 százalékuk már most is középiskolában vagy felsőfokú tanintézetben tanul, egynegyedük megcélozta az érettségit. A tanulással kapcsolatos pozitív élmény nagyrészt az igen kiváló pedagógusoknak köszönhető, akik már gyakorlatot szereztek hasonló hátterű fiatalok oktatásában, és elkötelezettek voltak az ügy érdekében. De mivel a tranzitprojekt a képzés-foglalkoztatás-segítségnyújtás hármas rendszerére épül, nagy szerepe van a kapcsolati tőkének, elsősorban a foglalkoztatás megszervezésében. A civil szervezetek ezen a téren még hátrányban vannak, nagyobb segítségre szorulnak.