Magyarországon a XX. sz. fordulója utáni évtizedekben jelentkezett először súlyos társadalmi és politikai cselevést kiváltó problémaként a munkanélküliség. Az I. világháború alatt munkaerőhiány volt, a világháború után jelentős munkanélküliség alakult ki.

A két világháború között az ipari munkanélküliség tömegessé vált, hasonló helyzetben voltak a mezőgazdasági bérmunkások is. A haditermelés újbóli beindulása ismét felszívta a munkanélküliség jelentős részét.

A szocialista rendszerben Magyarországon gyakorlatilag nem volt munkanélküli, mert a foglalkoztatás politikát a teljes foglalkoztatottság programjának elmélete irányította. Akik átmenetileg munkanélküli személyek voltak azok a ’ közveszélyes munkakerülők ’ kategóriát kapták. ( rendőri felügyelet ) A foglalkoztatottság szinte teljes egészében állami irányítás alatt állt, tehát kényszerű teljes foglalkoztatottság volt. Mivel nem volt munkaerő-piaci verseny, a munkaerő pazarló felhasználása folyt. Az átlagosan alacsony bérek mellett általános volt a rejtett vagy kapun belüli munkanélküliség. Az ösztönzési rendszer nem volt meg, ezért akadályozta a gazdasági és társadalmi fejlődést. Adott volt viszont a munka biztonsága.

Az olajválságot és a gazdasági recessziót követő exportvisszaesés a termelés mérséklődését okozta, a válságágazatokban a munkaerő jelentős csökkentésére került sor, amit a gazdasági struktúra teljes átrendeződése követett. A gazdaságban történt negatív változások a munkaerőpiac radikális átalakulását okozta. A szocialista társadalom vívmányának tekintett teljes foglalkoztatottság politikája már az 1980-as évek közepére csődöt mondott, igen jelentős lett a "rejtett munkanélküliek" száma, csökkent a munkaerő-kereslet, hazánkban is megjelent a munkanélküliség. Ezt a 90-es évek elején az erre vonatkozó felkészülések (regisztráló intézmények, járandóság megállapítása) is jelezték. Ma Magyarországon a megyei bontású statisztikák arra utalnak, hogy 1990-ben a munkanélküliség ott növekedett különösen gyorsan, ahol erőteljes volt az ipari foglalkoztatás visszaesése, magas az inaktív népesség aránya, és magasabb a cigány népesség részaránya. Az ipari foglalkoztatás visszaesésének okai egyfelől, hogy a vállalat piaca rossz piac, vagy másfelől pedig azért, mert jó - és az ilyen esetben folyamatban levő vagy küszöbön álló privatizáció még növekvő termelés mellett is csökkenti a létszámot. A cigányság helyzetéről most csak annyit, hogy több száz változó között, melyek a munkanélküliség eltérő mértékének alakulását potenciálisan magyarázhatják, egyértelműen ez a legerősebb.