A projektek képzési rendszeréről, módszereiről, lehetőségeiről szólva csak a szerkesztést és a könnyebb áttekinthetőséget szem előtt tartva különíthetjük el az elméleti és gyakorlati képzést, hisz a gyakorlatban ezek szorosan összekapcsolódva, szerves egységet alkotva valósulnak meg. Ez azt jelenti, hogy a képzési (tapasztalási, tanítási-tanulási ) folyamatban azokat a módszereket részesítjük előnyben, melyek segítségével ez az összhang megteremthető. Ez pedig a tapasztalati, gyakorlatközpontú ismeretelsajátítás. Az a folyamat, melynek során a tanulás színterei kibővülnek (nem csak az iskola lehet iskola), ahol az ismerteket lehetőség szerint azok természetes közegében alkalmazási, alkalmazhatósági területükön válnak elsajátíthatóvá, megtapasztalhatóvá és kerül sor gyakorlati alkalmazásukra, ezáltal hasznosságuk is nyilvánvalóvá válik.

Az un. klasszikus elméleti órákat célszerű minimálisra szorítani. Lehetőség szerint az ismereteket a gyakorlathoz kapcsolva, a gyakorlati tevékenység közben sajátíttassunk el, mert így azok

- jobban felkeltik az érdeklődést

- a kliensek megtapasztalják az elméleti ismeretek hasznosságát

- az ismeretek jobban rögzülnek

- a folyamat hatékonyabb.