A hátrányos helyzet egyik legfőbb oka az iskolázottság hiánya.

Magyarországon sok településen csak az 1970-es években vált általánossá a roma gyerekek tartós és rendszeres iskolalátogatása.1971-ben a 15 évesnél idősebb roma népesség több mint 1/3-a soha nem járt iskolába és még a 20-29 éves roma fiataloknak is közel 3/4-e majdnem teljesen analfabéta volt.

1993-ban a 14 évesnél idősebb roma népesség 45,5%-a rendelkezett alapfokú végzettséggel, 10,6%-a szakmunkásképzőt vagy szakiskolát végzett, 1,7%-uk pedig érettségizett vagy diplomát szerzett. 42,2%-uk azonban továbbra sem fejezte be az általános iskolát. 1993-ban a huszonéves fiatal roma felnőttek 75%-a, 2003-ban már 81-82%-a végezte el az általános iskolát.

A romák iskolázottsága terén tehát jelentős az előrelépés, azonban a középiskolai tanulmányaik során nagyarányú lemorzsolódás tapasztalható. 1994-ben a nem roma népesség 33,3%-ának volt legalább érettségije, miközben a romák mindössze 1,7%-ának.

A lemorzsolódás okai: kultúra, nyelvhasználat, szociális hátrányok.

Bernstein „korlátozott kód – kidolgozott kód” elmélete szerint az sem mindegy, hogy milyen tanulási szisztémával tanul a gyerek az elsődleges szocializációban. A korlátozott kód az alsóbb társadalmi státuszú családok gyerekeire jellemző. A kommunikáció tekintélyelvű, rövid, egyszerű mondatokban beszélnek, kevesebb jelzőt használnak. Ezek a gyerekek az iskolában nehezen fejezik ki magukat, rosszabb a teljesítményük. Míg a kidolgozott kód a középosztályra jellemző, magasabb szintű beszédet használnak.