A hajléktalan szó fedélnélküliséget jelent, illetve egy bizonyos fajta életformát a velejáró sajátságos tárgyi és érzelmi nélkülözést. Ma 30.000-60.000 hajléktalan él Magyarországon.(számukat csak becsülni lehet).

Az 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (szociális törvény) 2 definíciót ad a hajléktalanok meghatározására.

Az első szerint:

„hajléktalan az, aki bejelentett lakóhellyel nem rendelkezik, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye hajléktalan szállás”.

A másik meghatározás értelmében:

„hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti”.

Az 1987. évet az ENSZ a Hajléktalanok Nemzetközi Évének nyilvánította. A világszerte megtartott rendezvények során célul tűzték ki, hogy javítsanak az embertelen körülmények között élő emberek sorsán.

Hajléktalannak tekintették mindazokat, akik:

• pincében, utcán, aluljáróban, elhagyott házban laknak,

• természeti katasztrófa,

• emberi katasztrófa miatt elveszítették lakhelyeiket,

• nem jutnak ivóvízhez

• nem jutnak tisztálkodási lehetőséghez

• személyes biztonságuk és lakásbérletük veszélyben forog,

• szegénységük okán slomokban, bádogvárosokban élnek.

Becslésük szerint a Föld lakosságának mintegy ötöde nem rendelkezett minimálisan megfelelő lakással, mintegy 100 millió embernek pedig semmilyen hajléka nem volt.