A tartósan munka nélkül töltött időt sokféleképpen élik meg az emberek. Az azonban általános, hogy ebben a helyzetben a negatív hatások dominálnak:

• anyagi bizonytalanság → életszínvonal csökkenés

• hasznosság érzésének megszűnése a napi tevékenység elvesztése miatt

• szétfolyt időstruktúra

• húzóerők elvesztése

• aktivitás, érdeklődés csökkenése.

A statisztikai adatokból levonható a következtetés, miszerint a tartós munkanélküliség sokszor igen tartós munkanélküliséget jelent. Hosszabb távon a munkából való kieséssel együtt jár a szakmai ismeretek leépülése, elavulása, illetve a lelki fenyegetettség a sorozatos visszautasítások miatt. A kudarcok, a tehetetlenség hatására növekszik a stressz, a bizonytalanság érzése, a szociális értékvesztés, megkérdőjelezik az ”én” azonossága. A társadalmi kirekesztés kockázata annál nagyobb, minél hosszabb ideig tart az állástalan periódus.

A tartós munkanélküliekkel való foglalkozás során törekedni kell a munkanélküli „megérintésére”, vagyis arra, hogy a szolgáltatás személyre szabott legyen. Fontos, hogy a munkaerő-piaci segítők pontosan tájékoztassák a tartósan munkanélkülieket a szolgáltatás céljáról, tartalmáról, illetve, hogy ezek milyen segítséget jelentenek számukra. Ha tájékozatlanok, csalódás érheti őket és nem lehet számítani sem figyelmükre, sem együttműködésükre.

A tartós munkanélküliek számára kidolgozott Újra Dolgozom Programot a XII. modulban mutatjuk be.