Győri Péter általi meghatározásban a hajléktalanság 2 csoportja a lakhatás szerint:

Effektív hajléktalanok: azok, akik semmilyen biztos, biztonságos, viszonylag stabil lakhatással nem rendelkeznek (közterületeken, parkokban, aluljárókban élnek); megtűrtként albérletben, ágybérletben élnek, amiért meg kell küzdeniük; vagy napról napra meg kell dolgozniuk azért, hogy éjszakára valahová befogadják őket).

Számuk növekedésének okai:

szükséglakások más célú hasznosítása

hatósági kilakoltatások

munkásszállók megszüntetése

kábítószer fogyasztók, bűnelkövetések számának emelkedése

regionális munkanélküliség

börtönből, elemgyógyintézetből, állami gondozásból kikerültek

szűkös befogadó segítő hálózatok, rehabilitációs intézetek

Hajléktalanság veszélyében élők: azok, akik valamilyen bentlakásos intézményben (kórházban, börtönben) élnek, saját lakhatásuk nincsen. Számítani lehet arra, hogy az intézmény, a lakhatás megszűnése esetén az utcára kerülnek. Pl.: önkényes lakásfoglalók, hátralékkal rendelkezők.