A nők férfiakénál kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozíciója a munkába lépés pillanatától megnyilvánul és végigkíséri a foglalkozási életpálya egészét. Az Alkotmány és a Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint a nőknek a férfiakkal azonos joguk van a munkához, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához, az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérhez. Azonban a nők a kereseti viszonyok alakulásában is lemaradásban vannak ugyanazon a területen dolgozó férfiak keresetéhez képest. Ez a jelenség a világon mindenhol megfigyelhető. Magyarországon a nők kereseti hátránya a magánszférában nagyobb, mint a közszférában.

A keresethátrány kettős vetülete:

• a nők a kereseti piramis alján helyezkednek el. Azokban a foglalkozásokban tömörülnek nagy számban, amelyek alacsony keresetet biztosítanak;

• ugyanazon foglalkozásban a nők keresete az esetek nagyobb hányadában a férfiak keresete alatt marad.

A nők keresethátrányát számos tényezővel magyarázzák:

• A nők nem végeznek a férfiakkal azonos mennyiségű munkát, legalábbis a keresőmunka világában. Azonban a nők háztartási és gyermekgondozási tevékenységét (a gyerekek 3 éves kora felett) semmilyen módon, sem anyagilag, sem erkölcsileg nem honorálja a társadalom.

• A nők nem végeznek a férfiakkal azonos minőségű munkát; szakképzettséget és/vagy korszerű szakismereteket, nagy felelősséget igénylő tevékenységeket a férfiaknál kisebb arányban látnak el. A szellemi alkalmazottak körében a nők aránya kisebb a vezetők között. A nők a vezetési hierarchia alsó és középszféráiban helyezkednek el, a férfiak a felsőszintű vezetők között vannak nagyobb arányban jelen.

• A statisztikailag mért pozicionális különbségben a munkaerő–piaci értékítélet jut kifejezésre, amely felértékeli a férfiak által végzett munkákat, és leértékeli a nők által végzett tevékenységeket.

• A nők keresethátrányában érvényesül a férfiakénál kedvezőtlenebb foglalkozási szerkezetük hatása (strukturális hatás): a nők a rosszabbul fizetett teljes munkaidős állásokban és a rugalmas foglalkoztatási formákként aposztrofált, sokszoros hátrányt nyújtó foglalkozásokban vannak jelen nagyobb arányban.

• A nyílt vagy rejtett diszkriminációs hatás a jövedelmek nemek szerinti különbségeiben a világon mindenütt érvényesül. A nők "objektív tényezőkkel" nem mérhető keresethátrányának egy része női mivoltukból ered, a női munkaerőhöz tapadó munkaerő–piaci és munkáltatói értékítéletet, sztereotípia nyomán alakul ki. A nyílt diszkriminációt az országok többségének alkotmánya tiltja, a fejlett piacgazdaságokban antidiszkriminációs törvény segíti a tilalom gyakorlati megvalósítását. A rejtett diszkriminációval szemben azonban a legfejlettebb országok is tehetetlenek.