A fogyatékkal élők munkavállalási esélyeit behatárolja a népesség egészénél alacsonyabb szintű iskolai végzettségük.

A fogyatékkal élők megoszlása iskolai végzettség szerint

2001.

Az iskolai végzettség megszerzéséhez két út áll a fogyatékos gyermekek előtt. Az egyik az integráció, integrált oktatás, melyet a 90-es években vezették be az óvodák és iskolák egy részében, mely keretében egy-egy gyermekcsoportban néhány tanulási nehézséggel vagy egyéb hátránnyal küzdő gyermek oktatása is folyik. Ehhez azonban az legalapvetőbb feltételek sem állnak rendelkezésre. Az iskolaépületek többsége mozgássérültek számára megközelíthetetlen, nincsenek megfelelő kommunikációs segédeszközök az érzékszervi fogyatékosok számára. Az integrációs próbálkozások többsége kudarccal végződik.

A másik lehetőség a szegregált képzés, vagyis a speciális iskolák. Itt védett környezetben van a gyermek, sokszor internátusi rendszerben, távol a családtól. A speciális tanterv csökkentett mennyiségű tananyagot és csökkentett követelményszintet is jelent, amit a mozgás- és érzékszervi fogyatékosok esetében semmi sem tenne szükségessé. A speciális iskolákban oktató pedagógusok többsége gyógypedagógus, vagyis nem rendelkezik szaktárgyi végzettséggel. Így az innen kikerülő diákok jelentős hátránnyal indulnak a továbbtanulás területén. Többségük integrálódni kénytelen, de a hirtelen váltás, a speciális „védett" környezet elhagyása sokszor teljesítményromláshoz vagy végleges kimaradáshoz vezet. Mivel így a magasabb követelményeknek nem tudnak eleget tenni, számukra az elavult és nem túl keresett szakmák maradnak. A felsőfokú végzettség megszerzésére gyakorlatilag nincs esélyük. Többnyire piacképtelen szakmai végzettségükkel szinte esélyük sincs az elhelyezkedésre, így az iskolapadtól legtöbbjük számára egyenes út vezet a rokkantnyugdíjhoz.