A munkaképes korú lakosság munkaképességében, egészségi állapotában bekövetkezett változást az Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI) munkatársai vizsgálják és véleményezik. Feladatuk a munkaképesség csökkenésének, a rokkantság mértékének, a rehabilitáció szükségességének és módjának megállapítása.

Az Országos Orvosszakértői Intézet munkatársai végzik:

• a munkaképesség változásának, csökkenésének megállapítását az új igénylők esetében;

• az ideiglenesen leszázalékoltak időszakos vizsgálatát;

• értékelik a hosszú távú (180 napon túli) betegségi ellátásokat igénybe vevőket;

• kivizsgálják az orvos és beteg közötti vitás eseteket;

• döntenek az Orvosszakértői Bizottságok által hozott határozatok fellebbezéseinek ügyében;

• vizsgálják és szakvéleményezik az egyéb egészségi feltételektől függő kedvezményekre való jogosultságot;

• felülvizsgálják és elbírálják a meghatározott tevékenységekre való egészségi alkalmasságot.

A megváltozott munkaképesség leegyszerűsített meghatározása szerint az egyén alkalmatlan egy adott munkakör ellátására. Az adott munkakör, amit a rokkantosítás idején éppen betölt.

A munkaképesség csökkenését, az elveszett képességeket százalékban fejezik ki és ennek megfelelő kategóriákat alakítanak ki.

• -15%: enyhe, jelentéktelen munkaképesség-csökkenés

• 16-35%: kisfokú munkaképesség-csökkenés

• 36-49%: közepes munkaképesség-csökkenés

• 50-66%: jelentős munkaképesség-csökkenés, 50%-tól tartós vagy ideiglenes szociális járadékra jogosult

• 67-99%: súlyos munkaképesség-csökkenés, 67%-tól jogosult a rokkant nyugdíjra az igénylő

• 100%: teljes fokú munkaképesség-csökkenést, vagyis munkaképtelenséget jelent.