A fogyatékkal élők munkaerőpiacról való kiszorulásának oka az alacsonyabb iskolai végzettségük mellett egészségi állapotuk, a megfelelően adaptált munkahelyek és munkaeszközök, a védett munkahelyek hiánya és a társadalmi szemléletmód. Akik mégis el tudnak helyezkedni kevesebb bérekért, rosszabb munkakörülmények között kénytelenek dolgozni, mint egészséges társaik. Tehát kevesebb jövedelemből kényszerülnek egy költségesebb életvitel folytatására, hiszen a fogyatékosság többletköltségekkel jár.

Ezen többletköltségeknek három csoportja létezik:

A rendkívüli kiadások: nagyértékű speciális tárgyak beszerzése, átalakítása (drága segédeszközök, gépkocsi átalakítása). Rendszeres kiadások a speciális használati tárgyakhoz szükséges eszközök (hallókészülékhez szükséges elem). Illetve a társadalom többi tagja által is igénybe vett javakra kénytelenek rendszeresen többet költeni (a mozgáskorlátozott a lakásához közeli, drágább üzletben kényszerül vásárolni).

A fogyatékosság a szegénységet valószínűsíti, a szegénység pedig növeli a fogyatékossá válás kockázatát, hiszen a foglalkozási hierarchia alján elhelyezkedő munkavállalók dolgoznak az egészségre ártalmasabb, balesetveszélyesebb munkakörökben. A szegénység és a fogyatékosság összefüggését mutatja a fogyatékos emberek lakáskörülményei is, melyek lényegesen rosszabbak az átlagos magyar családokénál. A fogyatékosok életében pedig jelentős szerepet játszik a lakás, a lakóhely, hiszen a munka világából kiszorulva életük nagy részét ott töltik. Lakásaik azonban alacsony komfortfokozatúak, nincsenek felszerelve a szükséges rehabilitációs eszközökkel és többnyire külterületen, községekben találhatók.

A fogyatékos emberek életkörülményei tehát lényegesen rosszabbak a társadalom egészéhez viszonyítva. Az alacsony iskolázottság, a külterületen és községekben élés, a munkanélküliség, az inaktivitás mind hozzájárul ehhez. Bár a Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van az emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a szociális biztonsághoz.

Jelenleg nagyon kevés fogyatékos embernek van módja teljes, önálló életet élni Magyarországon. A fogyatékosokat elkülönítik és diszkriminálják. A fogyatékkal élő személyek hátrányos megkülönböztetése abban áll, hogy az egészséges többség által és a számára kialakított tárgyi környezetben valamilyen akadály merül fel számukra, amely korlátozza vagy egyenesen lehetetlenné teszi egyes alapvető jogaik gyakorlását. Szabad mozgásukat környezeti akadályok gátolják, hiányoznak a megfelelő segédeszközök, illetve a megfelelő segítő személyzet.