Simonyi Ágnes: Családok peremhelyzetben városon és falun c. tanulmánya (Szociológiai Szemle 2002/4. 131–142) többéves kutatási eredményeket foglal össze. Célja az volt, hogy a gazdasági, társadalmi átalakulás során legkeményebben érintett családok helyzetét tárja fel. A kutatócsoport olyan családokat keresett fel, amelyek súlyos foglalkoztatási gondok – munkanélküliség, alulfoglalkoztatottság, inaktivitás, rendszertelen munkavégzés – közepette élnek, akiknek életében a szegénységből és eladósodásból fakadóan rendszeresek a különböző krízishelyzetek.

A vizsgálat során a hátrányos társadalmi helyzet meghatározó tényezőjének találták a munkanélküliséget, a családtagok elhelyezkedési, munkavállalási gondjait. A felkeresett családok mindegyikében az egyik vagy mindkét szülő – s gyakran a családban élő nagyszülők vagy felnőtt gyerekek – hosszabb vagy rövidebb ideig tartó munkanélküliségét, rendszertelen munkavállalását vagy pedig a folyamatos foglalkoztatásból egészségi, gyereknevelési okokból történő kiesését tapasztalták.

A munkaerőpiacra való bejutás, a stabil munkahely vagy folyamatos munkavállalás szinte elérhetetlen volta e réteg számára a kilencvenes évek átalakulásának gazdasági, társadalmi – falvakban és városokban más-más módon megjelenő – folyamataival függ össze.

A kistelepüléseken peremhelyzetben élő családok az agrárium tulajdonviszonyainak átalakulása, a szövetkezetek megszűnte és a mezőgazdasági munkahelyek drasztikus csökkenése után előállt foglakoztatási hátrányokkal küzdenek. A falvak kedvezőtlen és költséges közlekedése gátolja a távolabbi munkahelyek felé irányuló mobilitást. A tőkehiánnyal küzdő helyi vállalkozások csekély munkahelyteremtő képessége és maguknak e családoknak a saját vállalkozás indításához elégtelen pénz-, tudás- és kapcsolati tőkéje teszi tartóssá e családokban a munkanélküliséget és az ezzel járó szegénységet.

Városokban döntően az ipari munkahelyek kilencvenes évekbeli radikális leépülése – legyen oka csőd, veszteséges termelés, piaci válság vagy tulajdonosváltás, technológiai fejlesztés – juttatta e réteget a tartós munkanélküliség vagy a rendszertelen foglalkoztatás állapotába. Munkavállalási gondjaikat az újonnan létrejövő munkahelyek sem enyhítik. Vagy azért nem, mert az új munkahelyek egy része sem nyújt folyamatos és stabil munkát, vagy pedig azért, mert számos új munkahely képzettségi, gyakorlati igényei meghaladják e réteg iskolázottságát, készségeit, képességeit. Az alacsony iskolázottság mellett a piaci ismeretek és tőke hiánya a városokban is korlátozza, sőt kockázatossá teszi kisvállalkozási lehetőségeiket.

Holczer Gábor – Siomos Angéla  tanulmánya : A második munkanélküli generáció. Munkanélküli családokban élő gyerekek helyzete, életkörülményei és perspektívái címmel (Eszmélet folyóirat, 2001) elsősorban a munkanélküli családokban élő gyermekek helyzetét, perspektíváit vizsgálta.

Azokat a tényeket vette sorra, amelyek a családok szegénysége mellett vagy abból fakadóan átszövik és terelik a gyerekek sorsát. A kulturális hátrányok, amelyek miatt fokozatosan kiszorulnak a továbbtanulás folyamatából, az egészségügyi problémák, amelyek egész felnőtt életükre kihatnak, az anyagi szegénység mellett hosszú távon behatárolják e családokban a gyerekek lehetőségeit. A tehetségek, akiknek képességeik révén lenne esélyük a felemelkedésre, anyagiak hiányában elsikkadnak. A családok fennmaradásának napi rutinjában pedig a gyerekekre is fontos feladatok hárulnak. Szerepük van a háztartás-gazdaságban, családi keretekben vagy azon kívül részt vesznek különböző jövedelemszerző tevékenységekben. E munkanélküli családok gyerekeinek jövője így az anyagi körülmények és megélhetési lehetőségek mentén, igen szűk mezőben, a családok súlyos anyagi kényszerei és kulturális korlátai közepette s azokat újratermelve formálódik.

Ezekben a kisgyermekes családokban a szülők már a 90-es években lettek szülőkké, amikor nekik maguknak sem volt már rendszeres munkájuk. Gyermekeik ezekben az alkalmi és rendszertelen munkákból és segélyekből élő családokban nőnek fel és “szocializálódnak”. Maguk is a rendszertelen, alkalmi munkákat kezdik végezni már gyerekkorban és nem, vagy csak nagyon ritkán látják az iskolázással elérhető felemelkedés perspektíváját. Megszerzett munkatapasztalataik legtöbbször ezeknek a rendszertelen, alkalmi és képzettséget nem igénylő munkáknak a tapasztalatai. Társadalmi tapasztalataikat kapcsolatokról, munkahelyekről, munkaadókról, függő helyzetekről is e munkák végzése során szerzik meg, miközben kiszorulnak az oktatásból, a szakképzésből és a nagyobb képzettséget igénylő munkahelyek világából. E társadalmi és munkaerőpiaci peremhelyzetekben, az azokban felnövők és az azokba belenövők számára viszont az átlagosnál nagyobb a veszélye a munkanélküliségnek.