A családi munkanélküliséget kezelő programok speciális jellegzetességei A családi munkanélküliség kezelése komplex feladat, mely a családgondozói feladatok ellátását a munkaerő-piaci reintegrációs módszerek és egyéb, a szociális segítésben alkalmazott módszerek sokaságával ötvözi. A szolgáltatás megtervezése során arra kell törekedni, hogy – a célcsoportok sajátos problémáinak ismeretében – valamennyi, a munkaerőpiaci reintegrációhoz szükséges szolgáltatási elem helyet kapjon eszköztárunkban. Ezek összekapcsolása, sajátos alkalmazása képes az ügyfél és mikrokörnyezete helyzetén érezhető módon javítani. A szolgáltatások és az ügyfelek között a kapocs a segítő szakember, vagyis a mentor személye. Vagyis: ő az, aki felelősséggel megállapíthatja, hogy az ügyfél számára milyen fejlesztési stratégia követése látszik a legcélravezetőbbnek. Ő irányítja az ügyfelet a szolgáltatási folyamat rendszerében. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy részletesen megismerje minden szolgáltatás-elem célját, tartalmát, melyik elem mely problémákra tud megoldást nyújtani. Ő tartja a kapcsolatot a külső partnerszervezetekkel, szakértőkkel, akikkel egyeztetve felkéri őket a kompetenciakörükbe tartozó szolgáltatás nyújtására, az ügyfél fogadására. A módszerek alapvetően 3 komponens köré épülnek: - Az egyéni fejlesztési, és reintegrációs módszerek
- Az ügyfél mikrokörnyezetét fejlesztő módszerek
- A „fogadó fél”: munkáltatók motivációját elősegítő módszerek Arra kell törekedni, hogy minden ügyfél részt vegyen (sajátosságainak függvényében) az egyéni fejlesztésen kívül csoportos, közösségépítő foglalkozásokon is (tréningek, közös rendezvények, beszélgetések, stb). Így biztosítva lesz az ügyfelek szociális képességeinek, készségeinek megerősödése, fejlesztése is, mely természetesen kihat az egyén belső lelkiállapotára, motivációs szintjének növelésére is. Fejleszteni szükséges az ügyfél mikrokörnyezetét is (családtagok, gyermekek, idős hozzátartozók). Problémáikat figyelemmel kell kísérni, szükség esetén be kell vonni a partnerszervezetek szakmai bázisát is a problémák megoldásába (pl, Családsegítő ás Gyermekjóléti Szolgálat: viselkedési problémákkal küszködő gyermekek kezelése; Szociális Gondozási Központ: idős vagy fogyatékos hozzátartozók gondozása, mentesíteni a munkanélkülit az ápolással járó állandó lekötöttségtől, hogy így munkát tudjon vállalni.) A munkáltatókat fel kell készíteni a „problémásabb” ügyfelek fogadására, toleranciaerősítő, diszkriminációellenes tréninggel. Segíteni kell számukra elérhetővé tenni az aktív munkaerőpiaci támogatásokat. Az alkalmazott szolgáltatások fő csoportjai között (helyzetfelmérés, fejlesztés, munkaerőpiaci reintegráció, utógondozás) természetesen megfigyelhető logikai sorrend, mely nem cserélhető fel; azonban e fő csoportok között is jelen van a visszacsatlakozás eleme: egy sikertelen elhelyezés, egy előre nem látott kudarcélmény szükségessé teheti az ismételt helyzetfelmérést, a cselekvési stratégia módosítását, mely újabb fejlesztési folyamatot, munkaerőpiaci reintegrációs folyamatot, stb. indít el. Így a szolgáltatás folyamata rugalmas, mindig az ügyfél helyzetéhez, állapotához illeszkedik. Figyelembe kell venni az ügyfél véleményét, igényeit, visszajelzéseit is a szolgáltatásokról, és (a szakmailag ésszerű határokon belül) ezek alapján módosítani szükséges a módszereken.
|