A TA elvárásai a terapeuták és tanácsadók felé konkrétabbak, mint a közismert empátia, elfogadás stb. Berne szerint a TA szakembernek „valódi orvosnak” kell lennie, és ez az ő megfogalmazásában azt jelentette, hogy:

•számára az első és a legfontosabb a páciensek gyógyítása

•képesnek kell lennie arra, hogy megtervezze a tanácsadást úgy, hogy mindegyik fázisban tudja, mit csinál, és miért pont azt csinálja.

•kizárólagos felelősséget vállal a páciens jólétért saját szakmai kompetenciájának keretein belül.

A másik, TA-s körökben jól ismert követelményt, a „három P”-t Crossman írta le. Az elnevezés az engedély, védelem és erő angol szavak rövidítéséből származik, ezt magyarosítva mondhatjuk úgy, hogy a hatékony tanácsadó permisszív, protektív és potens.

Nézzük meg, milyen elvárásokat rejtenek ezek a kifejezések.

Engedélytadni valakinek a TA-ban azt jelenti, hogy rámutatunk a kliens erőforrásaira és fejlődési lehetőségeire, amelyekkel helyettesítheti régi, korlátozó sorskönyvi üzeneteit. Az engedélyek ilyenek: „Értékes és szeretetreméltó vagy”, „Képes vagy gondolkodni és döntést hozni” stb. Ezeket ki lehet mondani, de ennél sokkal fontosabb, hogy a tanácsadó hitelesen modellálja az engedélyeket. Például: a kliens fiatal lány, aki valószínűleg a „Ne nőjj fel” parancsnak engedelmeskedik. Ha a terapeuta/tanácsadó verbálisan engedélyt ad a felnövésre pl. azt mondja, hogy „Te már egyedül is eljöhetsz és hazamehetsz” ugyanakkor maga is úgy viselkedik vele, mintha az kisgyerek volna, akkor valójában nem tudott engedélyt adni.

Ha a kliens elfogadja az új engedélyeket, amit a tanácsadó hitelesen modellált, akkor olyan utasítások ellen cselekszik, amelyeket a szülei még egészen korán, a gyermekkorban fektettek le számára. A változást ilyenkor tudattalan szinten nagyon veszélyesnek éli meg, attól félve, hogy elveszíti a belső, internalizált szülő támogatását és valamilyen katasztrófa fog bekövetkezni. Bár nincs teljesen tudatában ennek a folyamatnak, mégis védelmet vár a tanácsadótól az elképzelt katasztrófa ellen. De ahhoz, hogy bízzon a védelemben, erősnek kell látnia magát a tanácsadót. És csak akkor fogja őt erősnek látni, ha az maga is hisz abban, hogy erősebb, mint a kliens fantáziájában élő szülő. Mind a három P elsősorban a meggyőző viselkedésben jelenik meg és nem a verbális kijelentésekben.

A védelem egyik elemeként a TA nagy hangsúlyt fektet a három tragikus sorskönyvi kimenet megelőzésére (Ezek a mások megsebesítése vagy elpusztítása, a saját személy megsebesítése vagy elpusztítása és az örületbe menekülés.)

Még a változásra vonatkozó szerződés megkötése előtt, vagy annak részeként biztosítani kell, hogy a kliens ne folyamodjon majd egyikhez sem. Ugyanígy a TA tanácsadónak a könnyen és hamar elérhető orvosi beavatkozást is biztosítani kell, ha erre szükség lenne és természetesen eleget kell tennnie a megbízhatóság és titoktartás összes feltételének.

Mindezeken túl, a hatékonyság érdekében a tanácsadónak a TA-n kívül még sok más területen jártasnak kell lennie. Stewart felsorolásában ilyen a gyermekpszichológia, a magatartás és a pszichológia főbb jelenkori elméletei, az általános fiziológia és biokémia, az organikus zavarok és a drogfogyasztás diagnózisa, a gyógyszerek és fizikális gyógymódok hatása, általános pszichodiagnózis, és a sztenderd diagnosztikai kézikönyvek használata, a tanácsadás jogi kérdései. Ehhez még hozzátenném, hogy a hatékony tanácsadónak, jól kell ismernie a társadalmat, amelyben él és dolgozik, nemcsak saját rétegének aktuális problémáit, hanem az etnikai kisebbségek, a bevándoroltak, a munkanélküliek, a bérből élők vagy a felső tízezer reális helyzetét és lehetőségeit is.

De a követelmények legnehezebbike talán az, hogy a tanácsadóként való működéshez először meg kell oldani a saját, tanácsadást vagy terápiát igénylő gócokat. Csak abban a mértékben tudunk segíteni másoknak egy adott kérdés megoldásában, amennyiben a magunk számára már megoldottuk azt. Ha olyan kliens jelentkezik, akinek problémája hasonló a saját meg nem oldotthoz, akkor azt másik tanácsadóhoz kell irányítani. A fentiekből egyértelműen következik, hogy a hatékony TA-s tanácsadó nemcsak „valódi orvos” hanem majdnem tökéletes ember és szakember.

Ki alkalmas tanácsadó munkára? – ezt a kérdést nem könnyű megválaszolni, a valószínűsíthetően előnyönös személyiségjegyek mellett a megfelelő szakértelem szerepét fontos hangsúlyozni, amiben a szükséges lélektani tudnivalókon kívül valóságismeret és gyakorlatorientált tudás a legfontosabb alkotórész.

Ezt egészíti ki az személyes elkötelezettség, amely nélkül nehéz felvállalni a mások problémáival való foglalkozást.

A csoportos vagy egyéni tanácsadás eltérő módszereket alkalmazhat, de közös alapelveikben a személyközpontúság. Mivel a tanácsadás aktusa a tanácskérő igényeiből építkezik, a folyamat határait is ő jelöli ki. Addig és úgy zajlik, ahogy erre vonatkozó szükségleteit kifejezi a partner. Problémamegoldó folyamat, amelynek a középpontjában a tanácskérő kérdéseinek a meghatározása áll, a közös folyamat ezek megoldására fókuszál. A kínálkozó alternatívák körének szűkítése és a döntések megalapozása révén a döntési folyamat könnyítése.

Két jellegzetes tengely mentén lehet ábrázolni a tanácsadó munkára irányuló szakmai felfogásokat:

(1.) A tanácsadó egyrészt karaktere, előzetes felkészültsége, orientációja alapján döntően, hangsúlyosan vagy kevéssé a felmerülő lehetőségekre vagy döntően, hangsúlyosan vagy kevéssé a tanácskérő egyéni sajátosságaira koncentrál.

(2.) Hasonlóan kétpólusú rendszert alkot annak a mérlegelése, hogy a személyes döntés kidolgozása, vagy csak a lehetőségek körüljárása alkotja e inkább a tanácsadó közreműködésének gerincét.