Ez az eset akkor következik be, amikor a tanácskérő nem egy jól definiált problémával fordul tanácsért. Van valamilyen igénye, szükséglete, amely zavarokat okoz, de a tanácskérő nem ismeri pontosan a probléma természetét és azt sem, hogy hogyan kezdjen a megoldáshoz. Csak a tünetek némelyikét ismeri.

Ennek a kliensnek olyan tanácsadóra van szüksége, aki képes azonosítani, megvilágítani a problémát, és képes fellelni a megoldáshoz vezető utakat. Döntően az ő közreműködése révén születik meg a diagnózis, amely megkísérli leírni a kiváltó okokat. Ebben a modellben a problémafeltárás képességére esik nagyobb hangsúly és láthatóan maga a folyamat jóval összetettebb, mint az előző modell esetében.

Különféle tényfeltáró eszközökre és alternatívák felmutatásának a képességére van szükség. Ehhez erős érvelési, meggyőzési kompetenciának is társulnia kell, lévén, hogy meg kell győzni a klienst, hogy elinduljon a kivezető úton, ahogy azt a tanácsadó javasolja.