Ebben a modellben a kiinduló helyzet hasonlít az orvos - beteg modelléhez.

A tanácskérő szimptómákat észlel, melyek különféle nehézségekre utalhatnak. Fontos eltérő jegy azonban a kliens rendszerszemléletű megközelítése és a folyamatban betöltött szerepek kiegyenlítettsége: Kik akarnak változtatni, és ki van a változás ellen? Ezt a diagnózis közös felállítása, a megoldásba bevonhatók körének meghatározása és a konkrét lépések kezdeményezése követi. A folyamat részét képezi a tervezés fázisa, amely strukturálja magát a tanácsadási folyamatot. Ezt a problémák fontosságuk és sürgősségük szerinti rangsorolása követi. Ez utóbbi a folyamatban való előrehaladás motorja.

Az ábra azt mutatja, hogy ebben a modellben a legtöbb energiát magának a tanácskérőnek kell kifejtenie a helyzet megváltoztatása érdekében, ami persze nem ad felmentést a tanácsadó számára. A hangsúly az együttműködés "folyamat-jellegén" van, ami azt jelenti, hogy lényegesen visszafogottabb, indirektebb közreműködés képzelhető el ebben a fajta tanácsadói szerepben.