Kata jó képességű, érettségizett fiatalasszony, elvált, két gyereke van. Mániás-depressziós pszichózisban szenved. A közlekedésben dolgozott és a rutin ellenőrzés során kiderült, hogy depresszív állapota miatt nem alkalmas arra, hogy járművön dolgozzon. Ehelyett azt javasoltak neki, hogy rövid átképzéssel pénztárossá vállhat, amit ő el is fogadott. Csakhogy az átképzéshez is utazni kellett. Kata a tanulási periódus vége felé egyre depressziósabbá vált, ködös tudatállapotban vonat elé vetette magát. Életben maradt, de mindkét lábát combból amputálni kellett. Továbbra is szívesen dolgozna jegypénztárban, de el sem tudja képzelni, hogyan megy el naponta a munkahelyig...

Zoltán különleges betegségben szenved, amely 18 éves kora körül jelentkezett, oka ismeretlen. Rendkívül sokat fogyott, gyakran szédül. A diagnózis tisztázása évekig tartott, közben depresszívvé vált. Pályaorientációs csoporton vett részt, ahol az addig körvonalazódó elképzeléséi megerősödtek. A foglalkozás után négy éves, érettségit is adó szakiskolába iratkozott, ahol számítástechnikai végzettséget fog szerezni. Öccse egészséges, jóképű fiatalember, munkanélküli. Neki az elinduláshoz több segítségre van szüksége mint beteg bátyjának. A tragikus betegség az egész családot megviselte, a testi betegséget a nagyobbik, a passzivitást pedig a kisebbik fiú hordozza.

Tamásnak három végtagja súlyosan sérült (mindkét lába és egyik karja), egy baleset következtében. Rehabilitációja meglepően sikeres volt. A fiatalember önfenntartó, külön lakásban él egyedül, speciális nyugati kocsija van, azzal közlekedik, saját keresetéből vette. Számítógépes programokat ír különböző cégek számára, jól keres. Mankót, ritkábban botot használ a járás segítéséhez. Gyakran ellátogat a kórházba, ahol a baleset után kezelték és művégtagjait készítették.