A foglalkozások leírásánál már szó volt róla, hogy a munkavégzés mindig valamilyen személyi és tárgyi környezetben történik. Amikor valaki állást vállal az adott munkakör jellegzetes feltételei közé kerül, és nagymértékben alkalmazkodnia kell, hogy munkáját hatékonyan tudja végezni. De a munkaköri feltételek sem teljesen merevek, ezek is változnak a belépő új munkatárs következtében.

Gondoljunk például egy olyan helyzetre, amikor egy régi jól bevált, mindenkinek segítséget nyújtó óvónő nyugdíjba megy és helyette pályakezdő fiatal lányt vesznek fel. A munkahely addigi társas viszonyai átalakulnak, szerepek cserélődnek fel, új kapcsolatok alakulnak. A frissen végzettek mindig szakmai újdonságokat is hoznak, amit egy régi közösség nem feltétlenül fogad be, esetleg támadásként, okoskodásként él meg. Ugyanakkor egy fiatal nő bekerülése egy közösségbe nem csak szakmai kérdéseket hoz felszínre, hanem a csoport olyan folyamataira is hathat, mint a rivalizálás (például női rivalizálás), dependencia, párbaállás (anya és lány típusú kapcsolat kialakulása), stb.

Munkahelyi beilleszkedés alatt azt a folyamatot értjük, amelynek során a munkát vállaló személy és a munkakör feltételei egymáshoz idomulnak. A beilleszkedést nagyon megnehezíti, vagy akár lehetetlenné teszi a nem megfelelő kiválasztás. Minél merevebb egy munkakör feltételrendszere annál kevésbé van lehetőség arra, hogy az újonnan belépő a "saját képmására formálja" a munkahelyet, vagyis szinte teljes mértékben az új embernek kell idomulnia.

A munkahelyi beilleszkedésben nagyon nagy szerepük van az első perceknek, a bemutatásnak, a fogadtatásnak. Ennek elmaradása nagyon megnehezíti a beilleszkedést, sok keserű percet okoz az új munkatársnak.

Vannak olyan vállalatok, ahol a szervezeti kultúrában megkülönböztetett szerepe van a fogadtatási, illetve elbocsájtási ceremóniának. Ilyen helyen "körbe viszik" az új munkatársat, bemutatják, elmondják a többieknek, milyen értékei miatt vették fel, neki pedig azt mondják meg, hogy ki mitől fontos. Vagyis szinte beleássák a formális és informális viszonyrendszerbe.

(Például: "Vicuska Amerikában végezte a főiskolát, ő lesz a külföldi kapcsolattartónk, egyébként pedig a főigazgató úr unokahúga")

A távozókat pedig virággal és koccintással búcsúztatják, megköszönve munkájukat. Máshol az új dolgozót nem mutatják be, senkit sem ismer, és ha nem eléggé talpraesett ahhoz, hogy magától bemutatkozzon, nagyon nehezen fogja kibírni az első időszakot az új állásban.

Minél magasabb helyen van a hierarchiában egy munkakör, annál fontosabb a fogadtatás. A vezetők általában olyan állást foglalnak el, amelyet a régi dolgozók közül is többen szerettek volna megkapni. Kellő bevezetés nélkül gyakran úgy érzik magukat, mintha egy ellenséges hadsereg sorai közé pottyantak volna be.

A munkahelyi beilleszkedés hiánya miatt az érintettek alacsonyabb teljesítményt nyújtanak, mint amire képesek, gyakoriak a pszichoszomatikus betegségek, a balesetek, a depresszió, gyorsan jelentkezik a kiégés, vagy egy egyébként értékes munkatárs elmegy máshová dolgozni.

A beilleszkedést sok tényező befolyásolja. Megemlítjük a szervezet típusát, a csoport légkörét, a tárgyi környezetet, a munkarendet és időbeosztást, a közvetlen vezető magatartását, a munkát vállaló személy életkorát, képzettségét, személyiségét.

Fontos, hogy tudatában legyünk annak, nem elég egy állást megkapni. Az ügyfeleket arra is fel kell készíteni, hogy a munkahelyi beilleszkedés nem minden esetben könnyű, sokszor komoly erőfeszítést jelent.