A munkanélkülivé válás, illetve a tartós munkanélküliség az egyén és a család helyzetét is gyökeresen megváltoztatja. Megállapítható, hogy az esetek nagy részében a munkanélküliség pszichés elváltozásokat okoz, és csak kisebb részben motiváló tényező.

A munkanélküliséget kísérő pszichés változások egy érzelmi hullámvonalat írnak le, hullámvölgyekkel – és hegyekkel. Az alternatív munkaerőpiaci programok általában egy jól meghatározható stádiumban találja meg az ügyfelek többségét.

A munkanélkülivé váló embernél a kezdeti negatív reakciók (sokk, düh) után a helyzettel szembenézve egy értékelési és újraértékelési folyamat indul be, tele szorongással, kételkedéssel esetleg bűntudattal is. "Mit kellett volna másképp csinálnom, hogy ne jussak ide?", "Ki a hibás?", "miért ilyen ez a világ?", "Hogyan tovább, mi lesz velem?" – ilyen, és ezekhez hasonló gondolatok foglalkoztatják az embereket ebben a fázisban. Ezután a belenyugvás kerül előtérbe. Amíg egy erős érzelmi kapcsolat le nem zárul addig nehéz, sőt valószínűleg nem is lehet teljes intenzitással újat kezdeni. Ez a fázis a „gyász” lezárásának felel meg, végleges búcsút jelent az elvesztett munkahelytől.

A következő fázisban, az álláskeresés, az új munka keresése időszakában a munkanélküli új kapcsolatokat készül kiépíteni, teljes intenzitással munkát keres. Optimista, tele van reményekkel, biztos benne, hogyha nem is első próbálkozásra, de belátható időn belül sikerül megfelelő munkát találni. Ebben a fázisban azok, akiknek jobbak az esélyeik -hiányszakmájuk van, nem túl fiatalok és nem túl öregek, nincsenek túl magas igényeik - valóban el tudnak helyezkedni.

Ha az álláskeresést sorozatos elutasítás kíséri, ha a megpályázott állásokból a személy választ sem kap, akkor hamarosan lefelé száguld az érzelmi hullámvasúton. Önértékelése válságba kerül, egyre jobban fél egy újabb elutasítástól. Lassan semmilyen kiutat nem lát. Ezután a reménytelenség érzése egyre erősebb lesz, a személy elkeseredik és késztetést érez arra, hogy feladja a kilátástalan küzdelmet. Ilyenkor már a depresszió jelei jól megfigyelhetők. A visszautasítás befelé vetítése következik ezután (értéktelenség érzés, izoláció, magányosság).A munkanélküli ebben a szakaszban már elfogadja azokat az "üzeneteket", amelyeket a sorozatos visszautasítás közvetít: értéktelennek érzi magát, kapcsolati köre beszűkül, már nem keres segítséget és nem próbálkozik az álláskereséssel.

Ügyfeleink többsége valószínűleg ebben a stádiumban fog megtalálni minket. Ha ebben az állapotban eljut addig, hogy támogatást kapjon akkor ismét képes lesz felfelé menni a hullámvasúton. A támogatás egyik fő feladata az önértékelés és a kapcsolati rendszer helyreállítása lesz. Az eredmény az álláskeresés folytatása, fenntartása lesz, azonban ha a munkanélküli most is elutasító válaszokat kap jelentkezéseire, hamar elbátortalanodik, és megint elindul lefelé a hullámvasúton. Az elkeseredés talán még mélyebb lesz, mint előzőleg. A támogatás szerepe itt kulcsfontosságú. A hatékony támogatás eléri, hogy a munkanélküli olyan készségeket, képességeket fedez fel magában, amelyek a munkaerőpiacon értékesíthetők. A támogató foglalkozások során a munkanélküli megérti, hogy egy társadalmi dráma szereplője, pillanatnyilag nem túl szerencsés szereposztásban, de lehetősége van jobb szerepekre is. Az is megfogalmazódik benne, hogy a hasonló helyzetben levők ugyanúgy éreznek, és ugyanúgy kínlódnak, mint ő.

A lezáró fázisban, a munkába álláskor fontos szerep jut a szintentartásnak. A munkanélküliség keltette érzelmi krízis nem múlik el a munkába állás pillanatában. Szükség lehet további támogatásra, amelynek célja a megerősítés. Hosszú munkanélküli periódus után nehéz lehet a munkahelyi beilleszkedés, mert a személy ilyenkor fokozottan sérülékeny.

A segítő tevékenység egyszerre több szinten is folyik:

• Egyéni esetkezelés (speciálisan adósságkezelési tanácsadás, krízisintervenció, segítő beszélgetések, életvezetési tanácsadás, erőforrások beszerzése, pályaorientáció)

• Mentálhigiénés eljárások (pszichológus közreműködésével)

• Csoportos munka, tréningek