A roma lakosság munkaerő-piaci sikertelenségének több oka van.

    A legfontosabb tényező az alacsony képzettség, illetve szakképzettség.

    Manapság közhelyszámba megy, hogy az iskolai végzettség az egyik legfőbb mobilitási csatorna,     mely egyre fontosabb szerepet játszik a munkahelyek elosztásában és a keresetek alakulásában. Bár     az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok, ez a romák munkaerő-piaci helyzetén nem     sokat segít.

Ha egy adott iskolaszintet már szinte mindenki elvégez, akkor ez a teljesítmény semmilyen hatással nem lesz azokra a társadalmi különbségekre, amelyek a későbbiek során jelentkeznek a népességben. Tehát az iskolai bizonyítvány veszít jelentőségéből.

    Magasabb iskolai szinten pedig a mai napig nem tapasztalható számottevő javulás a romák     helyzetében. A cigány - nem cigány távolság nőtt a továbbtanulás, a középiskolába jutás     tekintetében. A három továbbtanulási út közül csak a szakmunkásképző nyílt meg a romák előtt,     ami pedig tudvalevőleg zsákutca a magyar oktatási rendszerben.

Az iskolai végzettségen kívül további problémát jelentenek a területi egyenlőtlenségek. A roma népesség lakóhelyét tekintve az ország válságrégióiban koncentrálódik, ahol egyébként is országosan a legmagasabb a munkanélküliek aránya.

Kevés roma él Fejér, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Győr-Moson-Sopron megyében, s pontosan ezekben a megyékben a legkisebb a munkanélküliség is. Ezzel szemben Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, valamint Baranya és Sopron megyében jelentős a roma lakosság száma. A tapasztalatok szerint többé-kevésbé ezek a területek a legelmaradottabbak a munkaerő-piacon is.

Nem csak a megyék szintjén érvényesül azonban a területi egyenlőtlenségek problematikája. A cigányságnak csaknem harmada él az álláslehetőségeket leginkább nélkülöző kistelepüléseken, így őket jobban sújtják a településtípusok közötti munkaerő-piaci egyenlőtlenségek.

A hátrányos helyzetű elmaradott községekből ráadásul szinte lehetetlen az elvándorlás. A térség kilátástalan helyzete miatt nagyon alacsonyak az ingatlanárak, az elköltözni vágyók többségének az egyetlen vagyona pedig az ingatlan, amelyben él. Ennek piaci értéke azonban meg sem közelíti a fejlettebb települések árait, így a válságrégiók kistelepüléseinek lakói röghöz kötöttek, más lehetőségek híján örökre a nyomor foglyai maradnak. Minél nagyobb egy településen a cigányok aránya, annál többen vándorolnak el a nem romák közül. Ez elsősorban két tényezőnek tudható be: egyrészt a magasabb iskolai végzettség növeli az elvándorlás lehetőségét, mert nagyobb a valószínűsége, hogy egy kedvezőbb helyzetben lévő településen sikerül megfelelő munkát találni; másrészt a migráció inkább a fiatalokra és egyedülállókra jellemző. A romák többsége azonban nagycsaládos, s mint tudjuk, iskolai végzettség tekintetében kiemelten hátrányos helyzetű. A képet még tovább rontja az, hogy az alacsony ingatlanárak vonzóak a munkanélküli cigányok számára, ezért nagy számban vándorolnak be az elmaradott régiók községeibe.”  Ilyen módon a válságkörzetekben a romák aránya csak egyre nagyobb lesz, ami a cigány népesség leszakadását csak még inkább növeli.

Napjainkban a hátrányos helyzetűek, köztük a romák foglalkoztatásának egyik aktív eszköze a közhasznú foglalkoztatás, ami átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akiknek nincsen vagy csak nagyon kicsi az esélyük az elsődleges munkaerő-piacon való megjelenésre. A közhasznú foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalók tevékenysége elsősorban kommunális és környezetjavító feladatok (közterületek tisztán tartása, parkgondozás) elvégzésére korlátozódik.

A foglalkoztatás másik fontos eszköze a közmunkaprogram, amely államilag támogatott, programszerű átmeneti foglalkoztatást jelent. A közmunkaprogramra önkormányzatok pályázhatnak. Csak regisztrált munkanélküliekkel és aktív korú, nem foglalkoztatott, rendszeres szociális segélyben részesülőkkel létesíthetnek határozott időre szóló munkaviszonyt napi 6 órás munkaidőben legalább a minimálbérnek megfelelő jövedelemmel. A tevékenységek helyi (csapadék- és belvízelvezetés, belvízvédelem, parkosítás) és országos (erdőgazdálkodás, autópálya-építés, parlagfű- mentesítés) feladatok megvalósítását szolgálja.