Az elmúlt, több mint másfél évtizedben a romák foglalkoztatásának, foglalkoztathatóságának kérdése folyamatosan a foglalkoztatáspolitika egyik központi eleme. Számos országos, regionális és kistérségi koncepció, stratégia kísérte végig ezt az időszakot, és próbált megoldást találni a probléma kezelésére, sőt, sikeresen megvalósított programokat is fel tud mutatni e terület. Sokan és sok helyen elmondták már, hogy a gazdasági szerkezetváltás mennyire negatívan érintette a romák munkaerő-piaci helyzetét, a munkaképes korú roma lakosság körében ma is kevesebb, mint harmada dolgozik a férfiaknak, és a nők között is csak mintegy hatodának származik jövedelme rendszeres munkavégzésből. Ez akkor is alacsony szám, ha tudjuk, hogy a célcsoport körében mennyire elterjedt a be nem jelentett, alkalmi munka.

Természetesen az integráció, a felzárkóztatás nem lehet megvalósítható egy szakpolitika, a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerével. Összkormányzati, hosszú távon eredményeket elérő stratégiára van szükség a roma és nem roma lakosság életkörülményei között meglévő szakadék csökkentésére. Ezt a célt tűzte ki a Roma Integráció Évtizede Program, és az erre épülő Stratégiai Terv, mely négy prioritási területen határoz meg célokat: az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területén.

A fenti területeken belül a kitűzött célok a következők:

-az integrált oktatás kiterjesztése, deszegregáció a közoktatásban, a romák képzettségi szintjének emelése;

-a romák munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, illetve foglalkoztatottsági szintjük emelése;

-a lakhatási körülmények javítása, amely összekapcsolódik a települési és térségi szegregáció nagyarányú csökkentésével;

-a romák egészségi állapotának javítása, a születéskor várható élettartam növelése, valamint az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférésük javítása;

-a romákkal szembeni diszkrimináció csökkentése, az esélyegyenlőség elősegítése a jogérvényesítés során.

Látható tehát, hogy valóban átfogó jellegű stratégiáról van szó, melyben a foglalkoztatáspolitika szerepe is jelentős, különösen, ha az e területre koncentráló feladatokat is áttekintjük:

1. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök (bértámogatás, képzési támogatás, járulékátvállalás, közhasznú támogatás stb.) működtetésével elsősorban a leghátrányosabb térségekben élő, tartós munkanélküliek foglalkoztatási esélyeinek javítása, a roma álláskeresők aktív eszközökhöz történő hozzáférésének elősegítése.

2. A munkaügyi szervezet humánszolgáltatásaihoz való hozzáférés érdekében a roma foglalkoztatásszervező menedzseri hálózat erősítése, kiterjesztése.

3. A közigazgatásban, közszolgáltatásban foglalkoztatott romák számának növelése.

4. A gyakorlatban bevált, foglalkoztatással egybekötött képzések elterjedésének, térnyerésének elősegítése annak érdekében, hogy javuljanak az iskolarendszerű képzésből, valamint a szakképzésből lemorzsolódott hátrányos helyzetű, köztük nagy számban roma fiatalok munkaerő-piaci esélyei.

5. A közmunkaprogramok tervezése és végrehajtása során a programhoz illeszkedő képzéssel a résztvevők munkaerő-piaci pozíciójának javítása, az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésük segítése. Emellett az olyan közhasznú és közcélú munkaprogramok indításának ösztönzése, melyeket követően javulnak a résztvevők elsődleges munkaerőpiacra történő bekerülésének esélyei.

6. A munkaügyi ellenőrzések során nagyobb hangsúly helyezése a hátrányos helyzetű munkavállalókat nagy számban, illetve arányban foglalkoztató munkaadók és munkavállalók tájékoztatására, a törvényes foglalkoztatás elősegítése érdekében

7. A leghátrányosabb helyzetű térségekben működő kis- és középvállalkozások fejlesztésének, továbbá az ezen térségekben élő tartósan munkanélküliek (köztük nagy arányban romák) önfoglalkoztatóvá válásának elősegítése.

8. Foglalkoztatást elősegítő központi és decentralizált komplex programok megvalósítása elsődlegesen a hátrányos helyzetű kistérségekben élő tartósan álláskeresők foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében

9. A romákat érintő munkaerő-piaci diszkrimináció visszaszorítása érdekében az állami és civil jogvédő intézmények, valamint a munkaügyi szervezetek közti együttműködés erősítése, a romákkal foglalkozó szervezetek és az állami intézményrendszer antidiszkriminációs jelzőrendszerként is történő működésének elősegítése.