A nondirektív beszélgetésben a tanácsadóval szemben a tanácskérők növekedésébe vetett feltétlen bizalom, a kongruens (a tanácsadó aktuális igényeinek megfelelő, azt hitelesen kifejező) magatartás, a megértő, együttérző attitűd jellemzi a tanácskérés-irányítási szituációt.

Tanácskérés-szervezési szempontból fontos vonásai összefoglalva:

• Inkább kliensközpontú, mint szervezet-, vagy problémafüggő

• Nem formalizált tanácskérési folyamat, változatos eszközrendszerre támaszkodik

• Az önirányító tanácskérés, mely a folyamatban a tanácskérőnek a tanácsadóval egyenrangú szerepet biztosít

• Segít a tanácskérő megszólalási nehézségének elhárításában

• Több választási lehetőséget kínál a nagyobb diverzifikáció révén, amely jobban kielégíti a sajátos személyes szükségleteket

• Felhasználóbarát azáltal is, hogy a kliensre bízza: mikor és hogyan akar eleget tenni a vele szemben támasztott követelményeknek

• Hatékony tanácskérési környezet megteremtésére támaszkodik