Erre akkor kerül sor, amikor az addig gyakorolt foglalkozás nem végezhető tovább. Ennek alapvetően két oka lehet:

Az egyik a piaci kereslet-kínálat kedvezőtlen alakulása. Bizonyos időszakonként a munkaerőpiac átstrukturálódik. A kelet-európai rendszerváltás egy ilyen robbanásszerű átstrukturálást hozott magával. Gyárakat zártak be, nemcsak szakmunkások, hanem tervezőmérnökök és vezetők is állás nélkül maradtak. De nemcsak ilyen nagy változások esetén strukturálódik át a munkaerőpiac, hanem folyamatosan is. A sikeres és keresett szakmákban egyszerre túlkínálat jelentkezik és azok, akik munka nélkül maradtak megoldást keresnek. Az ipari fejlődésben egy új technológia megjelenése bizonyos szakmák megszűnéséhez is vezethet.

A másik ok, ami miatt pályamódosításra lehet szükség, az egyénben, az egyéni életútban rejlik. Pályamódosításhoz vezethet olyan egyszerű esemény is mint egy másik helységbe költözés vagy az egészségi állapot változása. Több olyan esetet ismerünk, ahol csak a pályán töltött évek után derült ki, hogy például egy vegyésztechnikus allergiás a munkában használt anyagokra vagy melléktermékekre. Más esetben bizonyos munkaköröket újabban felsőfokú képesítéshez kötnek, és az évek óta benne dolgozók nem érzik képesnek magukat arra, hogy egy több évig tartó, igényes képzésbe belevágjanak.

A pályamódosítás során olyan új megoldást kell kidolgozni, amit az egyén elfogad, személyiségének, képességeinek érdeklődésének megfelel, aktuális élethelyzetében meg is tudja valósítani. Ugyanakkor az új pályának piacképesnek kell lennie.